"csak ültem a szobában és ábrándoztam. egyedül. teljesen egymagam. gondolataim még mindig azon a két lányon szárnyaltak, akikkel tegnap este találkoztam egy rég eltervezett házibuliban. már láttam őket elötte máskor is, de egy jóbarátom csak most mutatta be nekem a lányokat először, testközelben. Vajon, honnan ismerhette őket? (...) hát, mázlista volt! ez lehet csak a magyarázat. csak ez...
jennynek, az alacsonyabbiknak szép, szőke haja volt, legalább olyan árnyalatban, mintha a felkelő nap sugaraiból fonták volna himbálódzó tincseit. állandóan mosolygott, mint aki folyamatosan apró ajándékokat kap kedvesétől. néha engem is megpillantott közben. (...) kerestem a tekeintetét... a magasabbik lány pedig barna volt, mint a gesztenyefa szelíd termése. talán az íze is olyan lehetett? nem tudom... ezt már sajnos sosem közli velem az igazságszagú világ, mely most is csak kényelmesen kacag ostoba ábrándjaimon.
nyikorgó székemen követtem tovább őket az éterbe, ahol sajnos nem érinthettem meg egyiket sem,
de mégis minden olyan valóságosnak tűnt velük kapcsolatban. szinte éreztem az illatukat itt a terem közepén, pedig szemlátomást nincsenek is itt. elképzeltem, ahogyan telefekszik az ágyamat,
ahogy forognak rajta, vonaglanak benne és a hajukat is, mely kártyaként terül szét a párnámon és lóbálják csak ide-oda, mintha valami buja elvárás lenne csupán az egyszemélyes közönségtől. talán ha szerencsém van, marad még egy-két hajszál nekem is ott... talán..."
Utolsó kommentek